A futball legnagyobb varázsa éppen ebben rejlik, hogy összeköt minket bárhol is élünk.

Az első epizód forgatása során Révkomáromba és Somorjára vezetett az utunk – két olyan városba, ahol a futball nem csupán sport, hanem identitás, közösségi élmény és kapaszkodó is egyben. A Határtalan Pályákon című magazinműsor nyitányában különösen erős volt a személyes szál, hiszen Révkomáromban bontogatta szárnyait egykor Priskin Tamás, még ifjúsági labdarúgóként. Itt tette meg az első igazán fontos lépéseket azon az úton, amely később angliai karrierig és a magyar válogatott címeres mezéig vezetett.

Nagykövetünk arcáról mindvégig leolvasható volt, otthon érezte magát Révkomáromban, ahol az ifjúkori edzések emlékei, a korai álmok, a barátságok és a labdarúgás szeretete ott lüktet a gyep minden fűszálában. Priskin Tamás számára ez a hely a kezdetet jelenti – azt a pillanatot, amikor egy gyerek először merte komolyan kimondani: futballista szeretne lenni.

„Priska” természetesen – ha már ott volt – stoplist is húzott, és a komáromi futballpalánták legnagyobb örömére beszállt az edzésbe, így testközelből láthatták, amint a Norvégia ellen élete legemlékezetesebb gólját lövő egykori válogatott futballista, ismét megcsillogtatja góllövő képességét.

Ezt követően Somorján már egy másik, de mégis ismerős világ tárult elénk. Egy olyan futballműhely, ahol a mindennapi munka csendben, de elszántan zajlik, és ahol az utánpótlás-nevelés nem pusztán eredményekről szól, hanem értékekről is. A pályát felszántó gyerekek szemében ugyanaz a csillogás volt látható, amely egykor Priskin Tamást is hajtotta: a játék szeretete, a fejlődés vágya és az a hit, hogy a határok nem jelenthetnek korlátot az álmok elérésében.

A Határtalan Pályákon első epizódja így egyszerre lett személyes visszatekintés és előremutató üzenet. Megmutatta, hogy a futball valóban közös nyelv: hidat épít generációk, városok és országok között. A MOL – Új Európa Alapítvány programja nemcsak támogatást nyújt ezeknek a műhelyeknek, hanem figyelmet, elismerést és reményt is ad – azt az érzést, hogy a határon túl élő magyar közösségek munkája ugyanolyan fontos és értékes, mint az anyaországban.

Priskin Tamás nagykövetként nem kívülállóként érkezik ezekbe a közösségekbe. Saját története, tapasztalatai és emberi közvetlensége hitelessé teszi minden megszólalását. Amikor egy fiatal játékoshoz lehajol, vagy egy edzővel beszélget a pálya szélén, nem egykori válogatott sztárt látnak benne, hanem olyasvalakit, aki pontosan tudja, honnan indult.

Az epizód zárásaként nagykövetünk örömmel nézte meg, amint a két csapat legerősebb utánpótláscsapata összecsap egymással, ahol a srácok tisztelettel, de mégis a győzelem és bizonyítás vágyától fűtve mérkőztek meg.

A történetmesélést tovább erősítette, hogy a két klubot két fiatal tehetség szemüvegén keresztül ismerhettük meg. Révkomáromban Árki Barnabás, a KFC Komárno U19-es csapatának vezéregyénisége mutatta meg, mit jelent ma fiatal futballistának lenni ebben a közegben: felelősséget vállalni, irányt mutatni és napról napra bizonyítani. Somorján pedig Kireth Bálint, az STK Samorin tehetséges támadója képviselte azt a lendületet és kreativitást, amely a jövőt hordozza magában. Kettejük pályán zajló párharca külön pikantériát adott a műsornak.

Ez az epizód egy utazás kezdete volt. Révkomárom és Somorja történetei megmutatták, hogy a futball valóban otthon tud lenni a határon túl is. És ha van valami, amit ez a műsor már az első részben világossá tett, az az, hogy ahol labda gurul, ott közösség születik, és ahol közösség van, ott a jövő is lesz.